12.fejezet - Harcolj!

Sziasztok! 

Most éppen elutaztam, ezért most megint tovább kell majd várnotok, de igyekszem! :)

Köszönöm a véleményeket! <3

Jó olvasást! :)

Rolf megfogta a kezem, de én elrántom.

– Heather? Mi a baj? –

– Tudjátok az embereket nagyon könnyű megtéveszteni, csak hogy én nem vagyok ember, és ti sem vagytok a Holló tagjai.

– Hm! Nos, úgy látszik, a te eszeden nem lehet túl járni. – Ismeretlen alakokká változnak, csak egy ismerős van, John.

– Nem volt nehéz. Elégé bénán másoltátok le őket, tele hibákkal. – Jól sejtettem, vadászok. – Mit akartok? – Kérdezem.

– Hagy mutassak valamit. – Szólal meg John. Egy tekercset rak elém, szétnyitja és a mágia erejével egy képet mutat.

– A Holló… ég. Mi ez?!

– Érted jöttünk, de nem találtunk a Hollóban, ezért egy kis mágiával kiszedtem Rolfból, hogy hol vagy. – Mi?! Hogy lehet ez? Hiszen ők olyan erősek, hogy lehet, hogy John megtörte őket?

„ Heather! Hallasz?” Rikhter?! Igen! Mi folyik itt?

„A vadászok betörtek a Hollóba elvitték Sophie-t és most rád vadásznak. Figyelj, igazából betörtem hozzájuk és elloptam egy vadászfegyvert, ezért dühösek. 

„ Neked elment az eszed?! De miért?!"

„ Az most mindegy, majd elmagyarázom, találkoznunk kell, valahogy szökj meg tőlük. „ 

"Hol vagy?"

„ Pont alattad, a föld alatt. Látod azt a barna hajú gyereket, aki engem másolt?” Igen.

„ Ő Mardant. Kémkedik a vadászoknál, segíteni fog. „

–Elégé csendben vagy. – Mondja John.

–Tudod, ha fele annyi eszed lenne, mint egy tyúknak, akkor sem lennél észlény.

– Hogy merészeled?! Sértegetsz?

– Én? Dehogy is! Csak az igazságod mondom, tudom, azt nagyon nehéz elfogadni, de megértelek, sajnos a lúzereknek csak ez jut.

– Ha még egyszer sértegetni mersz…

– MI lesz? Megerőszakolsz? Megkínzol? Nem hinném. – tenyeremet az égnek fordítom, egy lila gyémánt labdát idézek elő és egyenesen Johnnak dobom. Nem csak ő repült neki egy romnak, hanem a többiek is, persze Mardantra vigyázok.

– Heather! – Változik Mardant régi önmagává. – Ezt hogy csináltad?

– Erre nincs idő! Vezess Rikhterhez!

– Oké, gyere! – Rikhter egy mágiával megfogja a kezem és szinte átmegyünk a földön. Egy szempillantás alatt ott állok Rikhter előtt.

– Heather! – Rikhter oda jön hozzám.

– Rikhter, magyarázd el!

– Rendben! Figyelj. Ezt loptam el: – Kezében egy átlagosnak látszó fegyver jelenik meg, de ezüst színe és mérete, nem tette szokványossá. – Ez egy olyan fegyver, amivel a halhatatlanokat élőké változtatja. Ha például eltalálnának engem, minden erőmet elveszteném, s mivel sebesülten lettem halhatatlan, ha élő leszek, valószínű meghalnék, de már nem jövök vissza, mint halhatatlan.

– De az a méreg, amiről Rala mesélt nekem…

– A halál méreg? Szóval tudsz róla?

– Igen, Rala elmagyarázta, mert amikor Tara-t hajkurásztuk akkor láttalak titeket, ahogy szinte lebomlik rólatok az összes hús.

– Szóval akkor azért kiabáltál úgy. – Döbben meg egy pillanatra. – Figyelj, a méreg a mi kezünkben volt eddig, ezek a szemetek ellopták és most fel akarják használni ellenünk. – Most érzem azt, hogy én is gyűlölöm a vadászokat, de nagyon!

– Heather, valamit tudnod kell. A kiképzés amin voltál, ami ott egy nap, az itt egy hét.

– MI?! Két napot voltam ott, akkor…

– Igen, itt két hét telt el nélküled. – Hirtelen rosszul érzem magam.

– Mi van a többiekkel? Mardant és én itt vagyunk, annyit tudok, hogy Sophie-t elrabolták a vadászok, de ennyi.

– Várjunk csak. Egyszer Arata azt mondta nekem, hogy Sophie-t rád és rám bízza.

– Igen, tudom. De én nem lehetek Sophie-val.

– Miért nem?

– Mert Sophie… nos ő… – Kis idő után végre elmondja. – Szeret engem.

– Mi? Várj egy kicsit. Rolf is szeret engem. – Rikhter szemei kikerekedtek. Egy pillanat alatt elkapja a derekam és magához húz. – És te? szereted őt?

– Most ezt miért csinálod? – Keze vándorolni kezd a testemen, olyan közel húzz, hogy nem kapok levegőt. Miért esik jól az érintése? Miért remegek és miért érzem hogy zavarban vagyok? Miért?!

Egyszerűen nem bírok magammal. Elkapom ajkait és megcsókolom. Rikhter meglepődve viszonozva, a derekára ugrok, neki tol a falnak és szinte leszaggatja rólam a ruhám alsó részét, ő is kivetkőzik magából és belém hatol.

– Áhh! Uramisten! Igeeenhh! – A nyögések felszöknek a torkomból.

– Neemmhh! Nincs uramistenhh,… inkábbhh…mond azt, hogy… Rikhter nagyúr!

– Áhh! Ááh! Méghh! Áhh! – Megfordít én pedig előre dőlök és most úgy tolja belém. – Igenhh! Ez az! Ááh! Ááhh! – Egyre gyorsabb tempóra vált, míg nem teljesen elélveztem. Bennem élvezet el.

– Lehet, hogy halhatatlan vagyok, de szex nélkül nem bírnám ki. – Mondja Rikhter icipici arroganciával.

– De ugye nem leszek terhes?

– Nem! Ha két halhatatlan szexszel abból nem lesz baba.  – Szóval anyám nem volt halhatatlan?

– Hallottam! Mi van az anyáddal?

– Az van, hogy apám halhatatlan, de ha ez igaz, akkor anyámnak élőnek kellet lennie, mert akkor nem születtem volna meg.

– Igen valószínű, de honnan tudod, hogy apád halhatatlan volt?

– Onnan, hogy ő volt az, aki egykor teljesítette a gyémánt elem energiáját. – Rikhter ismét ledöbben. Ránézek és gyanúsan méregetem. – Te tudod ki az?

– Öhm… valójában… tudom. Mert szinte legendává vált.

– Ki?! – Majdnem letépem a fejét annyira megragadom, hogy mondja el.

– Heather! Nyugi! Ha megmondanám, az most nagyon felkavarna.

– Mióta érdekelnek téged az én érzelmeim?! Te mindig leszarod hogyan éreznek mások, szóval most is szard le és mond el! – Már kiabálok vele, de ő csak ridegen néz rám.

– Jó, leszarom! Az apád Ezra Kein!

– Mi?! Ezra… ne röhögtess! Úgy néz ki mint egy tizenhét éves tinédzser.

– Arra nem gondoltál, hogy a szellemek megfiatalodnak. Ráadásul Ezra nagyon fiatal volt mikor meghalt, pont utána felcsinált egy élőt és abból lett egy gyerek.

– Nem… Ezra… – Nem tudom elhinni, képtelen vagyok, ez annyira… Azért védet mindig? De akkor miért hagyott el?

– Hallom a gondolataid. Úgy gondolom, ezt csak ő tudja elmondani. De én is észrevettem már korábban, hogy nagyon ragaszkodik hozzád. Azt nem tudtam, hogy ő az apád, de ő volt, aki a gyémántot először sikeresen végig csinálta.

Annyira össze vagyok zavarodva. Rolf, Rikhter, Ezra…

– Mardant! – Te végig nézted ezt a pornó jelenetet?! – Felnézek és Mardant ott áll ijedt és zavart arccal.

– Öööööö bocsika! Nem akartam, deee… sajnos megakadt a szemem a…

– Min? – Kérdezi Rikhter.

– A méretén… elégé… nagy.

– Mardant! Fúúúj! Takarodj a szemem elől!

– Oké! Ja amúgy a vadászok megtaláltak és éppen lefelé tartanak.

– Istenem, hogy te mekkora szerencsétlen vagy! Istenem?! Hogy mondhattam ilyet?! Wááááh~ ! – Rikhter leporolja magát, mint aki bemocskolva érzi az önbecsülését.

– Gyerünk! – Felkapta a fegyvert és hárman törünk felfelé, de persze nem abba az irányba ahonnan a vadászok jönnek. Mikor kijutunk Sophie hangját hallom. Követni kezdem.

– Heather! Hova mész? – Rikhterék követnek engem.

– Hallom Sophie-t. Sophie! – A harmadik szemem kinyílik, látom, ahogy a lány a fellegekből esik le, mert egy repülő vadásztól szabadul ki.

– Rikhter! Kapd el! – Rikhter kicsit későn, de kapcsol, felnéz, szárnyakat növeszt és felszállva elkapja a lányt.

Rikhter úgy tarja Sophie-t, mintha vigyázni próbálna rá. Óvatosan lerakja.

– Sophie, hol vannak a többiek? – Kérdezi tőle Rikhi. Egy ideig nem tudd megszólalni, de aztán végre beszélni kezd.

– Jól vannak, a Hollóban vannak.

– De hát az lángokban égett! – Mondom.

– Az csak látszat, vadász nem léphet a Hollóba.

– Akkor hogyan támadtak meg benneteket?

– Úgy, hogy egy kém van köztünk, akik nekik dolgozik.

– Ki az?!

– Kiara!

– Ch! A kishitű. – Rikhter ördögi vigyorral néz, és felcsillan a szeme. – Úgy is az agyamra ment már, most legalább lesz okom feldarabolni. Sophie menjünk oda, azaz repüljünk. Te fogd Mardant én viszem Heather-t. – Rikhter felkap Sophie pedig Mardant-ot és repülünk.

Kis idő múlva látjuk a Hollót és tényleg semmi baja nincs. Megkönnyebbülök, hogy a Holló ép, lehet ez is azt jelenti, hogy már ide tartozom.

– Szálljunk le! – Utasítja Rikhi. Leszállunk és azonnal berohanunk az épületbe. A tanács szintre megyünk. Mindenki itt van, éppen tárgyalnak, de ez befejeződik, amint belépünk, a figyelem ránk irányul, vagyis inkább rám.

– Heather? Hát te? – Kérdezi Rala.

– Mi az?

– Hogy-hogy itt vagy? Az edzésen kéne lenned.

– Már végeztem. – Mindenki megdöbbenve nézz rám, csak Rolf arca derül mosolyra. Meglátom Ezra-t és összeszorul a gyomrom.

– Megcsináltad? – Arata is ledöbben.

–  Én megmondtam! – Szól Rolf. – Meg tudja csinálni. – Sok mindent mondanék nekik, de inkább csendben maradok.

– Úgy látom, most már ketten vagyunk! – Rikhter ridegen beszél Rolfhoz és a tekintette is a régi kegyetlen Rikhteré.

– Tudok róla, hogy te is pályázol Heather-re. – Rolf nézése is sokkal hűvösebb, mint az előbb.

– Fiúk, elég, ezt később! – Mondja Rala. – Heather, bevallom én nem hittem abban, hogy megcsinálod ezt a kiképzést, csak egy embernek sikerült megcsinálnia és…

– Igen, az apámnak.

– Mi?! – Végig néznek rajtam, és egy darabig síri csönd van.

– Te honnan tudod…?

– Elmondták, akikkel harcoltam.

– És azt is, hogy ki ő?

– Nem. – Igazából nem ők mondták meg, hogy ki az apám, hanem Rikhter, szóval nem hazudtam nagyot.

– A vadászok a Holló előtt vannak. – Jelenti ki Rikhter. – Érzem őket.

– Rendben! A fegyvert akarják. Arata, Aisha, és én megvédjük a fegyvert, ti pedig öljétek meg őket. – Utasít minket Rala.

– És vele mi lesz? – Rolf Kiara-ra bök.

– Neki tartogatok valamit. – Rikhter ördögi és nagyképű vigyorral mered a lányra.

– Sose bírtam a képed, de ezt az árulót még jobban utálom. – Áll Tara Rikhter mellé.

– Segítesz?

– Kivégezni?

– Ugyan kérlek, az messze van. Megkínozni.

– Még szép! – Tara és Rikhter mióta jönnek ki ilyen jól?

– Heather? Szeretnél harcolni? – Kérdezi tőlem Rala.

– Igen. Csapatokban leszünk?

– Nem! Fogjatok össze és harcoljatok. Rikhter, te menj a az Ajtóhoz, Averill itt van a határon.

– Rendben! – Rikhter ode jön hozzám és a mellettem álló Sophie-hoz. Mind kettőnknek megfogja az állát és felemeli, hogy a szemébe nézzünk. – Nos, legyetek rossz kislányok és öljetek meg minél több haszontalan feleslegesen létező vadászt. Heather ­– Néz a szemembe. – érted már kevésbé aggódom, hiszen megerősödtél elég rövid idő alatt. – Rám kacsint, majd elengedi az álam és Sophie-hoz közelebb megy. – Te viszont olyan vagy, mint egy szentségtelen angyal. Jónak látszik, de ami belül van az sötét. Ezt szívesen kipróbálnám a hasad alatt, lábad közt lévő helyen. – Megnyalja száját, majd Sophie nyakát is. Rákacsint, majd elmegy. Sophie arca nagyon piros.

– Sophie, gyere! – Szólok neki, ő meg értetlenül néz rám.

– Hova?

– Harcolni!

– Veled?! – Megfogtam karját és kirángattam. A többiek követtek.

–Heather! – Szól Rolf. – Tudom, hogy te és Rikhter mit csináltatok egymással. – Lemerevedtem.

– MI? Rolf én…

– Nem! Igazából örülök neki.

– Tessék?!

– Így legalább van miért harcolnom Rikhterrel. Igaz más is van, de én érted akarok harcolni.

– Rolf, ez hülyeség! Én megcsaltalak!

– Heather! Mi nem is vagyunk együtt, csak lefeküdtünk.

– Mi?! Te csak kihasználtál?!

– Dehogy! Én csak azt mondom, hogy nem alkottunk egy párt. Mondtam, hogy szeretlek, nem? Csupán lehet, hogy te Rikhtert is szereted. – Miután ezt kimondja kételkedni kezdek az érzéseimben. Lehet egyszerre két személyt szeretni? Rolf várja, hogy szóljak valamit, de nem teszem. Csak haladok tovább, ki a Holló biztonságot nyújtó falaiból. Mikor ki érünk, látjuk, hogy ott állnak velünk szembe a szemetek.

– Végre ki jöttetek. Már vártunk!

– Nem hiszem… – Ezra lépett ki elénk szeme ismét átváltozott sárgára. – … hogy vártátok a halálotokat! 

– Nektek lesz most annyi! – John elővesz egy fegyvert és a többi vadász is.

– Körülöttem mindenki felveszi halhatatlan alakját. Tara tűztől égő teste, Rolf hatalmas farkas, Norana vörösen izzó szemei, Sophie óriási tündér szárnyakkal, Mardant hegyes nagy fülei és világoskéken világító szeme, Wilwain bőre tükörré változik és gyönyörűbb, mint valaha, Wren karjából és hátából éles tüskék állnak ki, aminek a végén méreg van.

Vajon az én aurám hogyan nézhet ki? Becsukom a szemem és hagyom, hogy a mágia átjárja testem. A bőrömön hideget érzek, mikor kinyitom a szemem a testemet gyémánt pajzs borítja, a ruhám is más, egy hosszú fekete, lila gyémánttal díszített fél szoknya van rajtam csak a jobb lábamat és fenekemet takarja, a bal felé teljesen ki van, egy lila gyémánt alsónemű van alatta. Egy erős öv tartja ezt össze, amiből egyszerű szegecsek állnak ki. A felsőm csak egy egyszerű melltartó, de szintén lila gyémántból.

– Azta! Úgy látszik a lila a te színed. – Jegyzi meg Tara. Most, hogy így mondja, igaza lehet, mert senkin nincs lila szín, csak rajtam.

– Heather vigyázz! – Rolf hangját hallva felnézzek és John egyenesen felém céloz fegyverével majd lő. Tara elém áll és a tűzgolyót, ami felém halad egy mozdulttal visszarúgja, eltalálva az egyik vadász csajt. A lány fejét találja el, elég róla minden hús miközben keservesen sikoltozik, de már csak hamu maradt belőle.

Tara teste egy tűz tornádóvá változik, Mardant és Wilwain közösen alkotnak a mágiából egy szél tornádót, majd hozzá adják Tara energiájához, és egy hatalmas tűz tornádó keletkezik. A többiek a saját mágiájukkal támadnak a vadászokra, akik legalább vagy ezren lehetnek. John mögém kerül.

– Szia cica!

– Mit akartok a fegyveren kívül?

– Tudott te azt jól. Téged!

– Miért?

– Hát nem tudod? Te egy különleges halhatatlan vagy. Lehet, hogy vadász.

– Nem! Nem vagyok vadász.

– Talán nem – elém áll. – De akkor vajon mi lehetsz? Nem vagy démon, farkas, tündér, elf, vámpír vagy bármi más. De akkor mi?

– Miért érdekel ez titeket?

– Mert a kutatásaink során, rájöttünk, hogy benned lehet olyan gén, ami végezhet a halhatatlanok népével. – A szemeim kikerekedtek.

– Micsoda?!

– Meg tudnád ölni őket. – Mutatott a többiekre. – Akkor miért nem teszed? – Súgja. Megfogom John arcát, lágyan finoman megsimítom, majd közel hajolok hozzá.

– Mert én is veszélyes vagyok! – Azzal megcsókolom és a gyémánt elkezd beszivárogni testébe, amitől a belső szerveket megroncsolhatja. John távolodni akar tőlem, ám én nem engedem. Végül elengedem, nem lököm őt el csak elengedem és mégis, hatalmas erővel repül hátra. Elindulok John felé.

– Nem hiszem, hogy tudnék veled együtt dolgozni, vagy bántani a többieket.

– De miért?

– Ostoba vagy, hogy ezt kérdezed, de a válasz roppant egyszerű: Mert ők a családom! – John úgy néz ki, mint aki nem érti, miért tartom őket a családomnak. Mikor oda érek hozzá látom, ahogy a gyémánt felemészti a testét, nagy fájdalmai vannak.

– Nem vagytok emberek, de ugyan úgy öregetek mint ők. Mik vagytok? – Kérdezem tőle. John a szemembe néz.

– Olyan lények, amik nem erről a földről származnak.

– Idegenek. – Gondolkodom hangosan. – Ti földön kívüli lények vagytok.

– Igen.

Emlékszem, amikor egy űrhajó lezuhant és erről volt szó a híradóban, ezt folyt a csapból is, aztán meg azt mondták, hogy ez nem űrhajó, hanem egy időjárást ellenőrző légballon. Az emberek egy része, tudja, hogy vannak halhatatlanok és azt is, hogy vannak földönkívüliek is. Csupán elhallgatják egymás elől.

– Miért akarjátok megvédeni az embereket minket pedig megölni?

– Mert ez a föld az embereké, nektek pedig pusztulnotok kell. – Leguggolok elé, sajnálattal nézek rá.

– Tudod, senki nem felesleges lény ebben a világban, még ti sem. Pont ezért ölünk meg titeket és ti is ezért az elv ért harcoltok ellenünk. – John meglepődve néz rám, felegyenesedek és a távolba nézzek.

– Jól van! Ha te nem adod az erőd, akkor elveszem másét! – John feláll és Ezra-t veszi célba.

– Ne! – Harcolni kezdek a férfival, hogy ne tudja elérni a fiút. Minden erőmmel védem Ezra-t, aki nem is veszi észre, hogy John őt akarja, mert a többi vadásszal harcol. John felrúg a levegőbe, ám én pont rá esek és betörik alattunk a föld.

– Nem hagyom, hogy hozzá érj! – Ordítok rá. 

– Heather! – Rolf kiáltja a nevem és oda rohan.

–  Nem sok mindent tehetsz ez ellen. – Mondja John és leszorít a földre. Rolf rohan felénk emberi alakot ölt majd két talppal lerúgja rólam a férfit.

– Jól vagy?

– Rolf, John Ezra-t akarja!

– Mi?! Miért?

–  A gyémánt miatt!

– Honnan tudod…

– Erre nincs időnk! Meg kell állítanunk! – Rolf kapcsol és együtt harcolunk John ellen.

– Nagyon félted őt! – Gúnyolódik John.

– Mert a családomhoz tartozik! – Pont ő az, aki a családom.

– A családodhoz? Ezekhez a szörnyetekhez?!

– Ők nem szörnyetegek! Azok ti vagytok! – John csak egy karnyújtásra van Ezra-tól, de én erősem fogom, annyira, hogy a kezem már sebesedik.

– Heather! – Ezra hátra néz és nem érti a jelenlegi helyzetet.

– Ezra! John téged akar… – Mondom neki, de alig jönnek ki a szavak, mert annyira harcolok John ellen, hogy ne érjen hozzá Ezra-hoz.

– Engem? Miért? – Idegesítő, hogy én itt szenvedek ő meg nem csinál semmit. John kezében egy hosszú kard jelenik meg, a kard át halad rajtam a hasamnál és én két darabban esek a földre.

– Ááá! – Ez…

– Heather! – Ezra kiált és csak anynit látok harcol John-nal.

– Heather! – Jön oda Rolf. –  A tested egybe olvad újra.

– Tudom… dehh… nagyon… fáj…  Áááááááááááá! – Úgy ordítok, hogy a torkom is megfájdul. A testem önmagától visszarakódik és most már egy darabban vagyok. Lassan felülök, Ezra arca van előttem, tekintette rémült és véres. John elkapta és egy energiaszívó karddal sebezte meg.

–Apa… – Ezra egyre jobban távolodik tőlem, nem képes harcolni az energiája nélkül.

– Apa! – Utána nyúlok, ahogy a földön húzzák őt arccal felém.

– Micsoda?! Te meg honnan… tudsz róla? – Kimerülten, de rémülten tekint rám.

– Nem számít! – Megragadom a kezét. – Apa, a gyémánt…

– Tudom! Harcolj Heather, mert te kellesz majd nekik. – Csak ijedten nézek rá, nem tudok megszólalni. – Megkell majd ölnöd, csak úgy juthatsz a gyémánt teljes birtokába, ha elpusztítasz.

– Mi?! Nem! Apa, harcolj ellenük, meg fognak ölni! – Erősködöm, de ő csak mosolyog.

– Tűnj innen! – Lök arrébb az egyik vadász. De nem érdekel, újra Ezra kezét markolom és most visszahúzom Johntól, hogy ne tudja őt elvinni. John hátra pillant.

– Nem hiszem el! – Dühöng.

– Ezra gyere! – Húzom.

– Heather! Én még jobban kezelem a gyémántot mint te, bízz bennem, nem hagyom magam! – Azzal Ezra egy halovány puszit nyom a homlokomra majd ellöki magát tőlem egyenesen a vadászok kezei közé.

– Apa…