Sziasztok!
Most éppen elutaztam, ezért most megint tovább kell majd várnotok, de igyekszem! :)
Köszönöm a véleményeket! <3
Jó olvasást! :)
Rolf megfogta a kezem, de én elrántom.
– Heather? Mi a baj? –
– Tudjátok az embereket nagyon könnyű megtéveszteni, csak hogy én nem
vagyok ember, és ti sem vagytok a Holló tagjai.
– Hm! Nos, úgy látszik, a te eszeden nem lehet túl járni. – Ismeretlen alakokká
változnak, csak egy ismerős van, John.
– Nem volt nehéz. Elégé bénán másoltátok le őket, tele hibákkal. – Jól
sejtettem, vadászok. – Mit akartok? – Kérdezem.
– Hagy mutassak valamit. – Szólal meg John. Egy tekercset rak elém,
szétnyitja és a mágia erejével egy képet mutat.
– A Holló… ég. Mi ez?!
– Érted jöttünk, de nem találtunk a Hollóban, ezért egy kis mágiával
kiszedtem Rolfból, hogy hol vagy. – Mi?! Hogy lehet ez? Hiszen ők olyan erősek,
hogy lehet, hogy John megtörte őket?
„ Heather! Hallasz?” Rikhter?!
Igen! Mi folyik itt?
„A vadászok betörtek a Hollóba
elvitték Sophie-t és most rád vadásznak. Figyelj, igazából betörtem hozzájuk és
elloptam egy vadászfegyvert, ezért dühösek.
„ Neked elment az eszed?! De
miért?!"
„ Az most mindegy, majd
elmagyarázom, találkoznunk kell, valahogy szökj meg tőlük. „
"Hol vagy?"
„ Pont alattad, a föld alatt.
Látod azt a barna hajú gyereket, aki engem másolt?” Igen.
„ Ő Mardant. Kémkedik a vadászoknál,
segíteni fog. „
–Elégé csendben vagy. – Mondja John.
–Tudod, ha fele annyi eszed lenne, mint egy tyúknak, akkor sem lennél
észlény.
– Hogy merészeled?! Sértegetsz?
– Én? Dehogy is! Csak az igazságod mondom, tudom, azt nagyon nehéz
elfogadni, de megértelek, sajnos a lúzereknek csak ez jut.
– Ha még egyszer sértegetni mersz…
– MI lesz? Megerőszakolsz? Megkínzol? Nem hinném. – tenyeremet az égnek
fordítom, egy lila gyémánt labdát idézek elő és egyenesen Johnnak dobom. Nem
csak ő repült neki egy romnak, hanem a többiek is, persze Mardantra vigyázok.
– Heather! – Változik Mardant régi önmagává. – Ezt hogy csináltad?
– Erre nincs idő! Vezess Rikhterhez!
– Oké, gyere! – Rikhter egy mágiával megfogja a kezem és szinte
átmegyünk a földön. Egy szempillantás alatt ott állok Rikhter előtt.
– Heather! – Rikhter oda jön hozzám.
– Rikhter, magyarázd el!
– Rendben! Figyelj. Ezt loptam el: – Kezében egy átlagosnak látszó
fegyver jelenik meg, de ezüst színe és mérete, nem tette szokványossá. – Ez egy
olyan fegyver, amivel a halhatatlanokat élőké változtatja. Ha például
eltalálnának engem, minden erőmet elveszteném, s mivel sebesülten lettem
halhatatlan, ha élő leszek, valószínű meghalnék, de már nem jövök vissza, mint
halhatatlan.
– De az a méreg, amiről Rala mesélt nekem…
– A halál méreg? Szóval tudsz róla?
– Igen, Rala elmagyarázta, mert amikor Tara-t hajkurásztuk akkor
láttalak titeket, ahogy szinte lebomlik rólatok az összes hús.
– Szóval akkor azért kiabáltál úgy. – Döbben meg egy pillanatra. –
Figyelj, a méreg a mi kezünkben volt eddig, ezek a szemetek ellopták és most
fel akarják használni ellenünk. – Most érzem azt, hogy én is gyűlölöm a
vadászokat, de nagyon!
– Heather, valamit tudnod kell. A kiképzés amin voltál, ami ott egy
nap, az itt egy hét.
– MI?! Két napot voltam ott, akkor…
– Igen, itt két hét telt el nélküled. – Hirtelen rosszul érzem magam.
– Mi van a többiekkel? Mardant és én itt vagyunk, annyit tudok, hogy
Sophie-t elrabolták a vadászok, de ennyi.
– Várjunk csak. Egyszer Arata azt mondta nekem, hogy Sophie-t rád és
rám bízza.
– Igen, tudom. De én nem lehetek Sophie-val.
– Miért nem?
– Mert Sophie… nos ő… – Kis idő után végre elmondja. – Szeret engem.
– Mi? Várj egy kicsit. Rolf is szeret engem. – Rikhter szemei
kikerekedtek. Egy pillanat alatt elkapja a derekam és magához húz. – És te?
szereted őt?
– Most ezt miért csinálod? – Keze vándorolni kezd a testemen, olyan
közel húzz, hogy nem kapok levegőt. Miért
esik jól az érintése? Miért remegek és miért érzem hogy zavarban vagyok?
Miért?!
Egyszerűen nem bírok magammal. Elkapom ajkait és megcsókolom. Rikhter
meglepődve viszonozva, a derekára ugrok, neki tol a falnak és szinte
leszaggatja rólam a ruhám alsó részét, ő is kivetkőzik magából és belém hatol.
– Áhh! Uramisten! Igeeenhh! – A nyögések felszöknek a torkomból.
– Neemmhh! Nincs uramistenhh,… inkábbhh…mond azt, hogy… Rikhter nagyúr!
– Áhh! Ááh! Méghh! Áhh! – Megfordít én pedig előre dőlök és most úgy
tolja belém. – Igenhh! Ez az! Ááh! Ááhh! – Egyre gyorsabb tempóra vált, míg nem
teljesen elélveztem. Bennem élvezet el.
– Lehet, hogy halhatatlan vagyok, de szex nélkül nem bírnám ki. –
Mondja Rikhter icipici arroganciával.
– De ugye nem leszek terhes?
– Nem! Ha két halhatatlan szexszel abból nem lesz baba. – Szóval anyám nem volt halhatatlan?
– Hallottam! Mi van az anyáddal?
– Az van, hogy apám halhatatlan, de ha ez igaz, akkor anyámnak élőnek
kellet lennie, mert akkor nem születtem volna meg.
– Igen valószínű, de honnan tudod, hogy apád halhatatlan volt?
– Onnan, hogy ő volt az, aki egykor teljesítette a gyémánt elem
energiáját. – Rikhter ismét ledöbben. Ránézek és gyanúsan méregetem. – Te tudod
ki az?
– Öhm… valójában… tudom. Mert szinte legendává vált.
– Ki?! – Majdnem letépem a fejét annyira megragadom, hogy mondja el.
– Heather! Nyugi! Ha megmondanám, az most nagyon felkavarna.
– Mióta érdekelnek téged az én érzelmeim?! Te mindig leszarod hogyan
éreznek mások, szóval most is szard le és mond el! – Már kiabálok vele, de ő
csak ridegen néz rám.
– Jó, leszarom! Az apád Ezra Kein!
– Mi?! Ezra… ne röhögtess! Úgy néz ki mint egy tizenhét éves tinédzser.
– Arra nem gondoltál, hogy a szellemek megfiatalodnak. Ráadásul Ezra nagyon
fiatal volt mikor meghalt, pont utána felcsinált egy élőt és abból lett egy
gyerek.
– Nem… Ezra… – Nem tudom elhinni, képtelen vagyok, ez annyira… Azért
védet mindig? De akkor miért hagyott el?
– Hallom a gondolataid. Úgy gondolom, ezt csak ő tudja elmondani. De én
is észrevettem már korábban, hogy nagyon ragaszkodik hozzád. Azt nem tudtam,
hogy ő az apád, de ő volt, aki a gyémántot először sikeresen végig csinálta.
Annyira össze vagyok zavarodva. Rolf, Rikhter, Ezra…
– Mardant! – Te végig nézted ezt a pornó jelenetet?! – Felnézek és
Mardant ott áll ijedt és zavart arccal.
– Öööööö bocsika! Nem akartam, deee… sajnos megakadt a szemem a…
– Min? – Kérdezi Rikhter.
– A méretén… elégé… nagy.
– Mardant! Fúúúj! Takarodj a szemem elől!
– Oké! Ja amúgy a vadászok megtaláltak és éppen lefelé tartanak.
– Istenem, hogy te mekkora szerencsétlen vagy! Istenem?! Hogy
mondhattam ilyet?! Wááááh~ ! – Rikhter leporolja magát, mint aki bemocskolva
érzi az önbecsülését.
– Gyerünk! – Felkapta a fegyvert és hárman törünk felfelé, de persze
nem abba az irányba ahonnan a vadászok jönnek. Mikor kijutunk Sophie hangját
hallom. Követni kezdem.
– Heather! Hova mész? – Rikhterék követnek engem.
– Hallom Sophie-t. Sophie! – A harmadik szemem kinyílik, látom, ahogy a
lány a fellegekből esik le, mert egy repülő vadásztól szabadul ki.
– Rikhter! Kapd el! – Rikhter kicsit későn, de kapcsol, felnéz,
szárnyakat növeszt és felszállva elkapja a lányt.
Rikhter úgy tarja Sophie-t, mintha vigyázni próbálna rá. Óvatosan
lerakja.
– Sophie, hol vannak a többiek? – Kérdezi tőle Rikhi. Egy ideig nem
tudd megszólalni, de aztán végre beszélni kezd.
– Jól vannak, a Hollóban vannak.
– De hát az lángokban égett! – Mondom.
– Az csak látszat, vadász nem léphet a Hollóba.
– Akkor hogyan támadtak meg benneteket?
– Úgy, hogy egy kém van köztünk, akik nekik dolgozik.
– Ki az?!
– Kiara!
– Ch! A kishitű. – Rikhter ördögi vigyorral néz, és felcsillan a szeme.
– Úgy is az agyamra ment már, most legalább lesz okom feldarabolni. Sophie
menjünk oda, azaz repüljünk. Te fogd Mardant én viszem Heather-t. – Rikhter
felkap Sophie pedig Mardant-ot és repülünk.
Kis idő múlva látjuk a Hollót és tényleg semmi baja nincs. Megkönnyebbülök,
hogy a Holló ép, lehet ez is azt jelenti, hogy már ide tartozom.
– Szálljunk le! – Utasítja Rikhi. Leszállunk és azonnal berohanunk az
épületbe. A tanács szintre megyünk. Mindenki itt van, éppen tárgyalnak, de ez
befejeződik, amint belépünk, a figyelem ránk irányul, vagyis inkább rám.
– Heather? Hát te? – Kérdezi Rala.
– Mi az?
– Hogy-hogy itt vagy? Az edzésen kéne lenned.
– Már végeztem. – Mindenki megdöbbenve nézz rám, csak Rolf arca derül
mosolyra. Meglátom Ezra-t és összeszorul a gyomrom.
– Megcsináltad? – Arata is ledöbben.
– Én megmondtam! – Szól Rolf. –
Meg tudja csinálni. – Sok mindent mondanék nekik, de inkább csendben maradok.
– Úgy látom, most már ketten vagyunk! – Rikhter ridegen beszél Rolfhoz
és a tekintette is a régi kegyetlen Rikhteré.
– Tudok róla, hogy te is pályázol Heather-re. – Rolf nézése is sokkal
hűvösebb, mint az előbb.
– Fiúk, elég, ezt később! – Mondja Rala. – Heather, bevallom én nem
hittem abban, hogy megcsinálod ezt a kiképzést, csak egy embernek sikerült
megcsinálnia és…
– Igen, az apámnak.
– Mi?! – Végig néznek rajtam, és egy darabig síri csönd van.
– Te honnan tudod…?
– Elmondták, akikkel harcoltam.
– És azt is, hogy ki ő?
– Nem. – Igazából nem ők mondták meg, hogy ki az apám, hanem Rikhter,
szóval nem hazudtam nagyot.
– A vadászok a Holló előtt vannak. – Jelenti ki Rikhter. – Érzem őket.
– Rendben! A fegyvert akarják. Arata, Aisha, és én megvédjük a
fegyvert, ti pedig öljétek meg őket. – Utasít minket Rala.
– És vele mi lesz? – Rolf Kiara-ra bök.
– Neki tartogatok valamit. – Rikhter ördögi és nagyképű vigyorral mered
a lányra.
– Sose bírtam a képed, de ezt az árulót még jobban utálom. – Áll Tara
Rikhter mellé.
– Segítesz?
– Kivégezni?
– Ugyan kérlek, az messze van. Megkínozni.
– Még szép! – Tara és Rikhter mióta jönnek ki ilyen jól?
– Heather? Szeretnél harcolni? – Kérdezi tőlem Rala.
– Igen. Csapatokban leszünk?
– Nem! Fogjatok össze és harcoljatok. Rikhter, te menj a az Ajtóhoz,
Averill itt van a határon.
– Rendben! – Rikhter ode jön hozzám és a mellettem álló Sophie-hoz.
Mind kettőnknek megfogja az állát és felemeli, hogy a szemébe nézzünk. – Nos,
legyetek rossz kislányok és öljetek meg minél több haszontalan feleslegesen
létező vadászt. Heather – Néz a szemembe. – érted már kevésbé aggódom, hiszen
megerősödtél elég rövid idő alatt. – Rám kacsint, majd elengedi az álam és
Sophie-hoz közelebb megy. – Te viszont olyan vagy, mint egy szentségtelen
angyal. Jónak látszik, de ami belül van az sötét. Ezt szívesen kipróbálnám a
hasad alatt, lábad közt lévő helyen. – Megnyalja száját, majd Sophie nyakát is.
Rákacsint, majd elmegy. Sophie arca nagyon piros.
– Sophie, gyere! – Szólok neki, ő meg értetlenül néz rám.
– Hova?
– Harcolni!
– Veled?! – Megfogtam karját és kirángattam. A többiek követtek.
–Heather! – Szól Rolf. – Tudom, hogy te és Rikhter mit csináltatok
egymással. – Lemerevedtem.
– MI? Rolf én…
– Nem! Igazából örülök neki.
– Tessék?!
– Így legalább van miért harcolnom Rikhterrel. Igaz más is van, de én
érted akarok harcolni.
– Rolf, ez hülyeség! Én megcsaltalak!
– Heather! Mi nem is vagyunk együtt, csak lefeküdtünk.
– Mi?! Te csak kihasználtál?!
– Dehogy! Én csak azt mondom, hogy nem alkottunk egy párt. Mondtam,
hogy szeretlek, nem? Csupán lehet, hogy te Rikhtert is szereted. – Miután ezt
kimondja kételkedni kezdek az érzéseimben. Lehet egyszerre két személyt
szeretni? Rolf várja, hogy szóljak valamit, de nem teszem. Csak haladok tovább,
ki a Holló biztonságot nyújtó falaiból. Mikor ki érünk, látjuk, hogy ott állnak
velünk szembe a szemetek.
– Végre ki jöttetek. Már vártunk!
– Nem hiszem… – Ezra lépett ki elénk szeme ismét átváltozott sárgára. –
… hogy vártátok a halálotokat!
– Nektek lesz most annyi! – John elővesz egy fegyvert és a többi vadász
is.
– Körülöttem mindenki felveszi halhatatlan alakját. Tara tűztől égő
teste, Rolf hatalmas farkas, Norana vörösen izzó szemei, Sophie óriási tündér
szárnyakkal, Mardant hegyes nagy fülei és világoskéken világító szeme, Wilwain
bőre tükörré változik és gyönyörűbb, mint valaha, Wren karjából és hátából éles
tüskék állnak ki, aminek a végén méreg van.
Vajon az én aurám hogyan nézhet ki? Becsukom a szemem és hagyom, hogy a
mágia átjárja testem. A bőrömön hideget érzek, mikor kinyitom a szemem a
testemet gyémánt pajzs borítja, a ruhám is más, egy hosszú fekete, lila
gyémánttal díszített fél szoknya van rajtam csak a jobb lábamat és fenekemet
takarja, a bal felé teljesen ki van, egy lila gyémánt alsónemű van alatta. Egy
erős öv tartja ezt össze, amiből egyszerű szegecsek állnak ki. A felsőm csak
egy egyszerű melltartó, de szintén lila gyémántból.
– Azta! Úgy látszik a lila a te színed. – Jegyzi meg Tara. Most, hogy
így mondja, igaza lehet, mert senkin nincs lila szín, csak rajtam.
– Heather vigyázz! – Rolf hangját hallva felnézzek és John egyenesen
felém céloz fegyverével majd lő. Tara elém áll és a tűzgolyót, ami felém halad
egy mozdulttal visszarúgja, eltalálva az egyik vadász csajt. A lány fejét
találja el, elég róla minden hús miközben keservesen sikoltozik, de már csak
hamu maradt belőle.
Tara teste egy tűz tornádóvá változik, Mardant és Wilwain közösen
alkotnak a mágiából egy szél tornádót, majd hozzá adják Tara energiájához, és
egy hatalmas tűz tornádó keletkezik. A többiek a saját mágiájukkal támadnak a
vadászokra, akik legalább vagy ezren lehetnek. John mögém kerül.
– Szia cica!
– Mit akartok a fegyveren kívül?
– Tudott te azt jól. Téged!
– Miért?
– Hát nem tudod? Te egy különleges halhatatlan vagy. Lehet, hogy
vadász.
– Nem! Nem vagyok vadász.
– Talán nem – elém áll. – De akkor vajon mi lehetsz? Nem vagy démon,
farkas, tündér, elf, vámpír vagy bármi más. De akkor mi?
– Miért érdekel ez titeket?
– Mert a kutatásaink során, rájöttünk, hogy benned lehet olyan gén, ami
végezhet a halhatatlanok népével. – A szemeim kikerekedtek.
– Micsoda?!
– Meg tudnád ölni őket. – Mutatott a többiekre. – Akkor miért nem
teszed? – Súgja. Megfogom John arcát, lágyan finoman megsimítom, majd közel
hajolok hozzá.
– Mert én is veszélyes vagyok! – Azzal megcsókolom és a gyémánt elkezd
beszivárogni testébe, amitől a belső szerveket megroncsolhatja. John távolodni
akar tőlem, ám én nem engedem. Végül elengedem, nem lököm őt el csak elengedem
és mégis, hatalmas erővel repül hátra. Elindulok John felé.
– Nem hiszem, hogy tudnék veled együtt dolgozni, vagy bántani a
többieket.
– De miért?
– Ostoba vagy, hogy ezt kérdezed, de a válasz roppant egyszerű: Mert ők
a családom! – John úgy néz ki, mint aki nem érti, miért tartom őket a családomnak.
Mikor oda érek hozzá látom, ahogy a gyémánt felemészti a testét, nagy fájdalmai
vannak.
– Nem vagytok emberek, de ugyan úgy öregetek mint ők. Mik vagytok? –
Kérdezem tőle. John a szemembe néz.
– Olyan lények, amik nem erről a földről származnak.
– Idegenek. – Gondolkodom hangosan. – Ti földön kívüli lények vagytok.
– Igen.
Emlékszem, amikor egy űrhajó lezuhant és erről volt szó a híradóban,
ezt folyt a csapból is, aztán meg azt mondták, hogy ez nem űrhajó, hanem egy
időjárást ellenőrző légballon. Az emberek egy része, tudja, hogy vannak
halhatatlanok és azt is, hogy vannak földönkívüliek is. Csupán elhallgatják
egymás elől.
– Miért akarjátok megvédeni az embereket minket pedig megölni?
– Mert ez a föld az embereké, nektek pedig pusztulnotok kell. – Leguggolok
elé, sajnálattal nézek rá.
– Tudod, senki nem felesleges lény ebben a világban, még ti sem. Pont
ezért ölünk meg titeket és ti is ezért az elv ért harcoltok ellenünk. – John
meglepődve néz rám, felegyenesedek és a távolba nézzek.
– Jól van! Ha te nem adod az erőd, akkor elveszem másét! – John feláll
és Ezra-t veszi célba.
– Ne! – Harcolni kezdek a férfival, hogy ne tudja elérni a fiút. Minden
erőmmel védem Ezra-t, aki nem is veszi észre, hogy John őt akarja, mert a többi
vadásszal harcol. John felrúg a levegőbe, ám én pont rá esek és betörik
alattunk a föld.
– Nem hagyom, hogy hozzá érj! – Ordítok rá.
– Heather! – Rolf kiáltja a nevem és oda rohan.
– Nem sok mindent tehetsz ez
ellen. – Mondja John és leszorít a földre. Rolf rohan felénk emberi alakot ölt majd
két talppal lerúgja rólam a férfit.
– Jól vagy?
– Rolf, John Ezra-t akarja!
– Mi?! Miért?
– A gyémánt miatt!
– Honnan tudod…
– Erre nincs időnk! Meg kell állítanunk! – Rolf kapcsol és együtt
harcolunk John ellen.
– Nagyon félted őt! – Gúnyolódik John.
– Mert a családomhoz tartozik! – Pont ő az, aki a családom.
– A családodhoz? Ezekhez a szörnyetekhez?!
– Ők nem szörnyetegek! Azok ti vagytok! – John csak egy karnyújtásra
van Ezra-tól, de én erősem fogom, annyira, hogy a kezem már sebesedik.
– Heather! – Ezra hátra néz és nem érti a jelenlegi helyzetet.
– Ezra! John téged akar… – Mondom neki, de alig jönnek ki a szavak,
mert annyira harcolok John ellen, hogy ne érjen hozzá Ezra-hoz.
– Engem? Miért? – Idegesítő, hogy én itt szenvedek ő meg nem csinál
semmit. John kezében egy hosszú kard jelenik meg, a kard át halad rajtam a hasamnál
és én két darabban esek a földre.
– Ááá! – Ez…
– Heather! – Ezra kiált és csak anynit látok harcol John-nal.
– Heather! – Jön oda Rolf. – A
tested egybe olvad újra.
– Tudom… dehh… nagyon… fáj…
Áááááááááááá! – Úgy ordítok, hogy a torkom is megfájdul. A testem
önmagától visszarakódik és most már egy darabban vagyok. Lassan felülök, Ezra
arca van előttem, tekintette rémült és véres. John elkapta és egy energiaszívó
karddal sebezte meg.
–Apa… – Ezra egyre jobban távolodik tőlem, nem képes harcolni az energiája
nélkül.
– Apa! – Utána nyúlok, ahogy a földön húzzák őt arccal felém.
– Micsoda?! Te meg honnan… tudsz róla? – Kimerülten, de rémülten tekint
rám.
– Nem számít! – Megragadom a kezét. – Apa, a gyémánt…
– Tudom! Harcolj Heather, mert te kellesz majd nekik. – Csak ijedten
nézek rá, nem tudok megszólalni. – Megkell majd ölnöd, csak úgy juthatsz a
gyémánt teljes birtokába, ha elpusztítasz.
– Mi?! Nem! Apa, harcolj ellenük, meg fognak ölni! – Erősködöm, de ő
csak mosolyog.
– Tűnj innen! – Lök arrébb az egyik vadász. De nem érdekel, újra Ezra
kezét markolom és most visszahúzom Johntól, hogy ne tudja őt elvinni. John
hátra pillant.
– Nem hiszem el! – Dühöng.
– Ezra gyere! – Húzom.
– Heather! Én még jobban kezelem a gyémántot mint te, bízz bennem, nem
hagyom magam! – Azzal Ezra egy halovány puszit nyom a homlokomra majd ellöki
magát tőlem egyenesen a vadászok kezei közé.
– Apa…