2015. május 16., szombat

14. fejezet ~ Véres fegyver

Sziasztok! Bocsi, hogy így elkéstem, tényleg sajnálom! Köszönöm a kommenteket amiket írtatok. :)  Az alján van egy részlet ami nem került be maga a történetbe, de mégis, hogy mi történt akkor,,, :D Tudjátok! Jó szórakozást! <3













Rikhter nem jött utánunk. Talán még mindig Ren-el harcol? Rossz előérzetem van.
– Heather, baj van? – Szólal meg Simon.
Érzem Kyle, hogy valami nincs rendben. Simon-ra nézek és futásnak eredünk.
– Lehet hogy Rikhter…
– Simon! Nem! Rikhter egy nagyon erős démon. Azt hiszem… – Hírtelen fájdalmas ordítás hallatszott. Mikor oda érek…
Ez nem lehet!
Ren holtan fekszik a földön, testét vér és fekete folyadék borítja. Sophie…
–S-sophie… Te meg mit..? – A lány föld elemű, de villámot használva, villámpengével szúrja át Rikhter mellkasát. A fiú száján vér folyik és rémülten néz a lánya.
– Mit művelsz?! – Kiabálok.
– Semmi…baj. – Válaszol halál nyugodtan Rikhter. –  Ő csak… nem önmaga.  – Gyengéden meg fogja a lány kezét  és kihúzza a pengét.  Sophie neki akar rontani Rikhternek, de ő csak várja a támadást. Megállítom Sophiet.
– Rikhter! Mi a pokol ez?
– Megöltem Ren testét, de az elméje Sophie testébe szállt, így irányítja őt.
Ezért képes villámra…
– Meg kell ölnünk! – Csapom össze az öklöm.
– Nem! Azzal ártanál Sophienak.
– De majdnem megölt!
– Ugyan, csak majdnem, és attól is messze van. – Vigyorog.
– Jó, akkor van ötleted hogyan űzzük ki belőle?!
– Van!
Ám ekkor valami elkezdődik Rikhter testében. Olvadni kezd, mintha a démon énjét vesztené el. Emberi külsője jelenik meg. Összeesik.
– Ne…Sophie… azaz Ren villámpengéje halálméreg volt! – Mozdulni nem tudok. Kétségbe vagyok esve. Most mit tegyek?!
– Az mit jelent? – Kérdezi Simon.
– Ha nem teszünk valamit, Rikhter visszaváltozik emberré… és meg hal.
Nem tudom mit tegyek! Arcomat tenyereimbe temetem.  Kyle, segíts!

–  A véred! – Szólal meg lelkemben Kyle.
–MI?
– A véred ellen anyagot tartalmaz, megakadályozhatod a fertőzést.
– Ezt honnan tudod?
– Nem csak a lelkedben vagyok, hanem a testedben is, a sejtjeidben, érzem, hogy milyen a véred.
– Szóval… Be kell jutatnom a véremet az övébe… De hogyan?
– Nincs jobb ötletem, mint hogy megvágod magad, próbáld a sebére csepegtetni a véred.
Előveszem a kardom és elvágom a csuklóm. Ren testén lévő fekete folyadék a méreg, most már értem miért ősz a haja. Kiszállt a testéből mielőtt a lelke is meghal. Jobb lesz a Sophie-nak is adok a véremből.

Rikhter fiatalos arc színe és haja visszatért. Sophie testéből kiszáll Ren.
– Kyle! Beszívom a testembe! Öld meg!
– Rendben!
Ren lelke a testemben, Kyle pedig elintézi, mint a fehérvérsejtek a vírust.
– Mi ez a szag? – Szimatol Simon.
– Inkább ki! John! Ez az ő műve! Tudta hogy Rikhter Rent akarja, ezért megmérgezte Rent, hogy lassan fejtse ki hatását, kiterjedjen Rikhterre és megölje. – Felei Sophie lihegve.
– Nyomorult! – Szorítom össze öklöm.
– Vissza kell menünk a Hollóba!
– Te nem!
– Mi?! – Nézz rá értetlenül.
– Neked elkell tűnnöd innen!
– Miért?
– Miért?! Mert te nem tartozol közénk.
– De Heather… szeretnék segíteni.
– Marha vicces! Jobb lenne végre eldöntened kinek az oldalán állsz! – A szavaimmal ellököm magamtól. – Sophie, repülj a Hollóba Rikhterrel. Elbírod?
– Ch! Persze! Föld tündér vagyok! – Pikkel rám, de láttam egy apró mosolyt az arcán, mikor felszállt.
 – Hm! Tündérek! Menjünk!
Próbáltam sietni.
– Valamit nem értek! – Kezdi Simon. – Előbb miért nem halt meg Ren?
– Mert a vadászi energia védte őt.
– Akkor minden vadász fertőzött.
– Hát ezt nem tudom… Rend démon volt, de a vadászokhoz szegődött. A vadászok csak maguknál hordozzák a mérget, de nincs bennük.
– Túl sok minden tudsz.
– Kyle mondta!
– Az meg ki?
– Mindegy! A lényeg, hogy minden Holló tagnak kapnia kell a véremből. John ezért akar elpusztítani. Ha én nem vagyok akkor megölheti őket. – Kyle! Te is fertőzött voltál. De a vérem segített. Halkan válaszolt nekem, hogy igen. Elmosolyodok.
– Mi az? – Simon kiváncsi.
– Semmi! Siessünk!  
Az apámmal később kell foglakoznom, de őt is felakarja használni, és fogadok hogy ellenem.
– Meg-áll-ni!
– Mi?
– Meg-áll-ni!
 – Koboldok! Ne már! Mit akartok?! Nincs rátok időm!
– Se-gí-te-ni!
– Segíteni?! Azok után amit tettetek. – Ki érti ezeket a gusztustalan zöld lényeket. – Most tantól a mi oldalunkon álltok!
Kiengedem mágiám, ezzel tudatosan is az én oldalamra állítom őket.
– Örökre!
– Ér-tet-tük!
Új és új képességek! Rikhternek igaza volt, csak hinnem kell magamban. Ha meghal… azzal egy családtagot vesztek el. Már nem csak nekem fontos! A Hollónak össze kell fognia, ha túl akarjuk élni!

 A koboldok követnek, rengetegen vannak. Kell a segítség, nem hagyhatom, hogy a Holló elbukjon! Emlékszem eleinte mennyire utáltam itt lenni, senkit nem akartam elviselni, még magamat sem. Csak menekültem.
Nem tudom mi vitt rá, hogy maradjak, de végre először a szívemre hallgattam. Itt vagyok és nem megyek el! Soha nem hittem magam különlegesnek, de most igen. John! Ígérem eltávolítalak erről a világról!
– Simon, menj vissza az emberekhez, kereslek, ha kellesz.
– Rendben! – Sóhajt egy nagyot. Futva igyekszünk , csak tízpercnek tűnt, de már ott is voltunk a Holló kertjénél.
– Heather?!
– Rolf!
– Mi történt?! Többiek?
– Hosszú, de Sophie és Rikhternek már itt kell lennie.
– Én is most érkeztem. 
– Ők?
– Jaj, ő itt Enzo és Alannah!
– Hello! – Alannah kezet nyújt. – A Holló egyik őrzője vagyok.
– De kedves vagy… – Szól Norana.
–Kuss! Nem a te dolgod!
– Jóó! Kit érdekel!  – Norana felém fordul. – Mindenkivel bunkó, úgy látszik veled kevésbé.
Értetlenül állok. Holló tagok akiket eddig nem ismertem, a srác is elég fura. Összeszedem magam és belépünk a kastélyba! Simon pedig az emberek világába tart.

  

-~ˇ°ˇ~-



Rolfnak és a többieknek mindent elmesélek.
– Oké! Ez durva! – Sétál mellettem Norana. Magabiztosabb. – Kikell iktatnunk azokat  mocskokat!
– Nyugi! Kifogjuk! – Alannah mellém jön. – Te mi is vagy pontosan.
– Fogalmam sincs, de… – Igen elmondtam mi történt, hogyan szereztem meg Klye-t, és hogy mit tettem az ott lévő vadászokkal. – De ennyi. Nem tudom, hogy mi történhetett.  
– Nos, közel járunk, hogy kiderítsük. – Mondja Rolf rám nézve és közben a Tanács ajtajának a kilincsét lenyomja.
 – Hi anti-homo sapiens!
– Rolf! – Szól rá Rala. – Tudod hogy… Alannah! Enzo! Igazán jó, hogy itt vagytok!
– Ja! A kutya összekapott minket!
– Ha még egyszer valaki kutyának fog nevezni át harapom a torkát!
– És jól megugatod?! Ezután szerzek neked egy szájkosarat. Haha! – Alannah tényleg nagyon nem emberi, bár mit várok. Viszont tetszik!
– Grrr! – Csapok Rolf fenekére, aki tátott szájjal nézz rám, mialatt felemelt fejjel Alannah mellé, Ralahoz sétálok.
– Oké! John holnap napnyugtakor fog támadni. Vagyis az ő állítása szerint, DE! Nekünk készen kell lennünk holnap reggelre! – Mondja Rala.
– Várj! John nem olyan ostoba, hogy ezt el is mondja. – Csodálkozik Alannah.
– Nem is! – Vigyorog Rala. – Kémkedtem egy kicsit! – Kacsint. Alábecsültem. – Fontos, hogy együtt maradjunk, Tara-nak minden elmondtam… John tervének egy része, hogy elfoglalják a Hollót, ezt nem hagyhatjuk, ezért egy másoló mágiával egy hamis kastélyt hozunk létre.
– Hova? – Csodálkozom.
– Ide!
– És az eredetivel mi lesz?
– Ne aggódj! Azt összezsugorítjuk, ebbe! – Egy kicsi befőttes üvegnek látszó üveget tett az asztalra.
– Ez most komoly!?
– Igen! Ez az egyik legjobb megoldás!
– Oké, nem ellenkezem, de! – Jön oda Rolf. – A vadászok nem hülyék, könnyen rájönnek a trükkre, ráadásul túl sokáig a Holló nem maradhat kicsi, ha összemegy, növekedni fog.
– Ez igaz! De muszáj! – Nézz búsan Rala.
Egy darabig csendben állunk, fel sem tűnt, hogy Arata, Aisha, Wren is ott van.
Nem tetszik ez! Túl egyszerű!
– Ismerem ezt a pillantást Heather! – Szól rám Arata. – MI a gond?
– Az hogy… ez… ez nem fog működni!
Mindenki érdek feszítően néz rám.
– Hallgatunk!
– Régebben, mikor még anyámmal éltem,mondott nekem egy mesét Phaedrus-tó. A Róka és a Holló volt.

Ki kapva kap az álnok hízelgéseken,
Hiszékenységéért az csúnyán megfizet.
Egy ablakból a holló sajtot csent el,
és Magas faágra szállt, hogy elfogyassza ott.
Meglátta őt a róka, s így beszélt neki:
"De szépen csillognak, holló, a tollaid!
S mily csodás egész külsődnek kelleme!
Ha hangod is szép, nálad nincs különb madár!"
A balga holló csőrét hangra tátva szét,
Leejti sajtját, és a róka nagy mohón
Szájába kapja csellel szerzett ételét.
Ugyan már nyöghetett a rászedett madár!


– Mit akarsz ezzel mondani?! – Rala Kétségbe von.
– Azt, hogy mi van, ha ők pontosan ezt akarják. A Róka okos, ravaszsággal beszereznie a zsákmányt.
– Igaza lehet. – Alannah áll ki mellettem.  – Más megoldás kell.
– És van?! – Néz rá Rala.
– Nekem igen! – Vigyorog Norana.


-~ˇ°ˇ~-


–  Nem kivan zárva! – Akad ki Rolf!
– Ugyan már! Farkas vagy! Csak a tiéddel működik. – Mondja Norana.
– És?! Ezt nem teheted vele?!  – Felháborodok! Mi az hogy használjuk fel Rolf vérét, mert ő a legagresszívabb és a véréből  egy olyan fegyvert lehetne létrehozni ami végleg kiírtja a vadászokat.
– Más megoldás kell! – Áll fel Arata. – Bááár, nem ha nincs más.
– Mi?! Nem! A teljes vérére van szükségetek ahhoz, azt ő sem éli túl. – Ellenkezek.
– Kedvesem! Már így is hallott! – Nyúl az álam alá és kifelé halad. – Norana , Wren, tömlöcbe vele!
– Ne! – De már késő. Wren eltűnt Rolfal és Noranaval együtt.
– Ezt nem hagyhatjuk! – Alannah mellettem áll.
– Alannah?! Mióta vagy ilyen…? – Kezdi Rala.
– Ti mióta vagytok ilyenek?! Heather! Gyere, segítünk Rolfon. – Követem.
De mielőtt elhagynánk a termet Alannah megáll és visszafordul  – Basszátok meg! – becsukja az ajtót.
– Miért akarják ezt?! – Kérdezem.
– Megértem valahol, de ez nem megoldás. Rolf a családtagom!
– Azt mondták te mindenkivel…
– Igen, bunkó vagyok. De szeretem őket. Így próbálom ezt leplezni. Miért mondom ezt el neked…? –  Gondolkodik.
Valahogy… teljesen azt éreztem, amit ő. Furcsa. Valamiért, szeretek a közelében lenni. Van bennünk valami közös.
– Az alaksorba vitték.
– Mióta vagy itt? – Óvatosan teszem fel a kérdést.
– 19 éve. – Mosolyog. – Amennyi éves vagyok.
– Én is 19 vagyok.
– Hallottam róla, mikor a Hollóba érkeztél.
– Kitől?
– Averill. Rikhter csicskája.
– Nem csípem azt a csajt. – Mosolygok.
– Nem vagy egyedül.  Arra. – Mutat, befordulunk jobbra. – Ez a lépcső az alaksorba visz.
Ááááááááááá! Ordítás. Rolf! Alannahval összenézünk és rohanunk le a lépcsőn.
– Roooolf!
– Arra!
Gyorsan az ajtó előtt vagyunk és berontunk. Alannah Íját Norana-ra , én kardomat Wrenre szegezem.
– NE! – Rolf egy asztalon fekszik, tiszta merő vér minden. A vérét egy vastag két méretes csőbe vezetik.
– Engedjétek el!
– Sajnálom…de – Alannah egy nyilat eresztet Norana torkába , amitől el is hallgatott és össze esett véresen.
– Te leszel a következő, ha nem engeded el! – Fenyegeti Wrent.
– Ki kezdenél… egy Tanács tagal.
– Te nem vagy nekem más, mint egy mocskos vérszopó! – Alannah lassan közelebb lép a férfihoz. – Enged el!
– Nem!
A lány Wren koponyájába engedett egy nyilat, a férfi mereven a földre esik.
– Ezt ez nélkül is megtehettük volna. Mi is el tudjuk engedni. – Nem értem, mi ért tette.
– Tudom! – Válaszol határozottan. – De jól esett! – Mosolyog, én pedig vissza rá. Elrakjuk a fegyvereink majd egy varázslattal megállítom hogy a vér tovább folyjon ki Rolfból. Ami a csőben van azt már nem tudom Rolfba irányítani.
– Nagyon sápadt!  Túl éli? – Aggódom.
– Nyugi, erős kutya, de pihennie kell. Vigyük a szobájába. – Bólintok.
Nehezen felkapjuk Rolfot és a szobájába cipeljük. Vagy húsz percbe telt, olyan nehéz. Ráadásul túl sok lépcső van a kastélyban.
– Norana és Wren…
– Nyugi, rendbe jönnek. –Mondja Alannah.
– Rala nem fog örülni.
– Én a helyedben nem Ralatól tartanék, hanem Aratatól és Wrentől.
Na igen, erről meg is feledkeztem.
– Maradj Rolfal, én beszélek a Tanáccsal. – Bólintok majd kimegy.


Rohanok, valami üldöz.
– Ne! – Kiállt rám. – Meghalsz ha hozzá érsz!
– Nem látom az arcát, csak azt hogy ez egy női hang.
– Miért? Te üldöztél? – Próbálom kivenni hogy ki ő, de túl sötét van és csak egy árnyékot látok.
– Nem üldöztelek, követtelek. Veszélyben vagy. Meg kell hogy védjelek!
Valami megrezzen a bokorban.
– Ki vagy?! Búj elő! – John.
– Menekülj! Fuss! – Kiállt a lány.
– Bizony… Fuss! – John  arcot vált és most már úgy néz ki mint Ezra. Hevesen felém tart. Szája mint egy ragadozó dinoszauruszé szét nyílik, szeme sárgán villog és átharapja a torkom.


Rémülten riadok fel! Lihegek, és tör a hideg. Csak egy álom. Remegve megtörlöm az izzadt homlokom és Rolfra nézek. Néznék, csak hogy ő nincs az ágyban.
– Rolf! Hol vagy!? – Idegesen felállok és kirohanok a szobából és egy széles folyósóra kerülök. Hírtelen szörnyű fájdalmat érzek a mellkasomban. Alig kapok levegőt. Térdre rogyok és becsukom a szemem, képeket látok. Először Rikhtert látom egy ágyban, aztán a másik pillanatban már harcolnak és egymást marcangolják. Aztán Arata kitépi Mardant szívét és összezúzza, és többé nem ébred föl. Ezra… ő pedig a Holló előtt áll, és arra vár, hogy szétrombolja az egészet.
Kinyitom a szemem, a testem remeg, zihálok, hatalmas nyomás átvándorol mellkasomból a fejembe. Az ájulás szálán vagyok, egy árnyat látok meg a folyosó végén. Nem tudom kivenni, hogy mi az, mert túl homályos lett a látásom. 
Közelebb jön: Egy farkas, szeme türkiz kék, szemében a sajnálat, majd iszonyatos düh uralkodik el. Felém rohan, karmai élesek, fogai hatalmasak, én csak egy kis porszem vagyok mellette.
–Rolf… te vagy…az? – Nagy fájdalmaim vannak, mikor hozzám ér, látom őt kisfiúként,ahogy gyilkolt a múltjában. Meghátrál tőlem majd morogni kezd.
– Rolf… én vagyok az…
–Hagytad, hogy ezt tegyék velem! – Hallom ahogy beszél.
– Nem… én nem… én megvédtelek…
Mancsával az arcomra karmol!
ÁÁÁÁÁ! Felsikoltok. Nagyon éget!
– Rolf! – De már késő. Rolf olyan erővel és dühvel harapja át a torkom, hogy azt érzem, tényleg megfogok halni. Érezem, ahogy kitép egy húst belőlem, ahogyan belőlem táplálkozik. A vér szétfolyik a testemből
Sötétség mindenhol.
Rolf…Miért?







Rikhter szemszög:

Magamhoz térek, érzem hogy repülök.
– Mi a?
– Jó reggelt csipkerózsika!
– Sophie! – A csak karjaiban repülök. Még ilyet!
– Mi a halál történt? – Kérdezem.
– Heather vére megmentett, ahogy engem is. Miért csináltad?! Simán leállíthattál volna, ahelyett hogy tűröd, hogy bántsalak.
– Nem értem mi bajod. – Mondom flegmán. Sophie leszáll és letesz a földre.
– Aggódtam. Meg is…halhattál volna. – Könnybe lábad a szeme.
– És te ezért miért is aggódsz? – Perverzül elvigyorodom. A kis tündér aggódik egy démon miatt. Egyem meg! Meg nyalom a szám szélét, majd az álla alá nyúlok és felemelem a fejét.
– Hé, nincs semmi bajom. Oké? – Letörlöm a könnyeit.
– Értem, de…
– Sajnálom! – El se hiszem, hogy ezt mondom! De legszívesebben Hátára vágnám és addig dugnám amíg szét esik.
– Mi… – Megcsókolóm , még véletlenül se mondjon semmit. Magamhoz húzom, természetesen érzi, a fölfelé meginduló rudat a gatyámban és belepirul.
– Ne! – Ellök. – Nem vagyok olyan akivel játszhatsz!
– Nem vagy! – Őszintén nézek rá.
– Mi?
– Mindig elnyomtam magamban, hogy kedvellek, és nem mint játékszert.
Csodálkozva nézz rám.
– Csak azt hittem… szereted Rolfot.
A lány szeme könnyes lesz, a nyakamba ugrik és megcsókol.
– Mindig téged akartalak! – Szól bele a csókba. Elvigyorodom. Én hogy lehettem ilyen hülye. Egyértelmű, hogy nincs nálam tökéletesebb pasi a világon!
– Hé baby! Nincs kedved Rikhter nagy Úrral rosszalkodni? – Nyalom meg a szám. Jaj Démonom már nagyon áll!
– Mi van??
– Naaaa! Legyél már rossz tündér. – Kacsintok.
– Rikhter! A Hollónak szüksége van ránk! Mindenki más…
– A méreg!  – Bazd meg erről megfeledkeztem! Mondjuk álló fasszal nem könnyű…
– Menjünk! – Száll a levegőbe Sophie és közben húzz maga után. Bőrszárnyaim előbújnak, de most nem a megszokott színük van. Ezüst, fekete erekkel.
– Fohászkodj az ördöghöz, mert ha ezt túléljük, jól meg foglak…
– Rikhter!

– Jó menjünk!



14 megjegyzés:

  1. Örülök ennek a résznek viszont kezded el hanyagolni és tetszik a blog és maga a történet is szoval nem szetetnék honapokig várni ezekre a remek részekre

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök hogy tetszik! És igen, tudom, folyamatban van a következő rész, de őszinte leszek: most az érettségi, és más egyéb dolgok is leszívják az időmet, de hamarosan hozni fogom! :)

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Szia...most találtam rá a blogra és nagyon jó.... ugye nem hagytad abba??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nem! csak most érettségizni fogok és az ami elfoglal!! Utána hozom ezerrel a részeket! :) :) :)

      Törlés
    2. gondoltam hogy elmultál már 18 mert aki ilyet ír én 12 vagyok és nagyon tetszik. Amugy én is ezt kérdeztem magamtól mikor megláttam hogy nincs 15 felyezetnél több, de megnyugtattál. :)
      :) <3

      By Ayumi

      Törlés
  3. Szia :D
    Vár rád egy díj a blogomon :D

    http://egyatlagosnakhittelet.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  4. szia


    ez nagyon szupper folytasd. ezt annyira imádom mint Emina Crossvel blogját. amikor rihkter fenyegette Heather-t a szülinapi buli után azt hittem hogy Heather rikhter kurvája lessz és fojton üti veri majd ha valami nem tetszik neki de most rikhter olyan mint akit kicseréltek azóta nekem Rikhter és Heather szerelmes páros jobban tetszene. Rolf meg elmehet a picsába hogy merte megkarmolni Heather arcát. Nagyon klassz a törid talán jobban is tetszik mint Eminá-é pedig az nagyon szeretem.

    folytasd hamar.



    By Ayumi

    VálaszTörlés